Június végén szerte az országban a hagyományőrző közösségek megünneplik a nyári napforduló ünnepét. Idén június 21. napján éri el a Nap a legnagyobb erejét, és ekkor küldi legtovább éltető erejét Földanyánkra. 

A pusztai, nomád népek az év legjelesebb napjainak tartották a nyári és a téli napfordulót. Ezekhez a napokhoz kötötték a vándorló nagyállattartás területváltásait. A őseinknek a kereszténység felvétele előtt a legjelesebb ünnepnapjai voltak a napfordulós ünnepek. Az eredeti szertartások, mind a keleti puszták messzeségébe vezetik tekintetünket. A fény teljességének ünnepe, ahol a lélek szakralitása megerősödik, és közelebb kerül a Teremtőhöz. A magyarokkal kapcsolatos tűzgyújtási szertartásokról már Ibn Ruszta arab földrajztudós is említést tesz a 903 és 913 között íródott munkájában.

Hagyományőrző közösségeinknek egyik kiemelkedő ünnepe az ilyenkor szokássá vált Szer megtartása, a tűzön járás, együtt éneklés és virrasztás. Ezekben a napokban a leghosszabbak a nappalok és legrövidebbek az éjszakák. Az évkör ekkor érkezik fordulópontjához és a fénnyel áldott idő innentől fogva egyre rövidebb lesz.

Természetesen nem kell erőteljesen rámutatnunk arra a tényre, hogy a mai – hagyományokat sokszor megtagadó – világunkban mennyire fontos ennek az ünnepnek a megtartó ereje, határon innen és túl. A puszták világának, a nap és a természet erejének kicsúcsosodása a nyári napfordulós ünnep. Örömmel látni az egyre szaporodó sok kis hagyományőrző közösséget, minként ünneplik a napfordulót Őseink felelevenedő szokásai szerint.

A Szerek megtartása, a szer-tüzek újjáélesztése a magyarok legősibb szakrális emlékeinek felelevenítése kiemelten fontos egy ősi hagyományaira büszke nemzet esetében. A hagyományokhoz hűen, az idei Kurultaj – Magyar Törzsi Gyűlésen – augusztus 14-16. között Bugacon – Szertűz megtartásával zárul majd a három napos ünnep.