A magyar nemzet a bátorság és a becsület szimbóluma, a megmaradás élő példája! Ezredéven messze túlnyúló ősi kultúránk, melynek sok elemét ezer kilométerekről hoztuk magunkkal, képessé tett arra, hogy a „Kárpát Hazát” felvirágoztassuk.

Nagy őseinket és dicső tetteiket sokfelé a nagyvilágban ismerik, és irigyeinket leszámítva, tisztelik. A magyar nemzet évezredes történelme során sokszor került olyan végveszélybe, amikor a puszta léte, megmaradása forgott kockán. De mindig voltak olyan fiai és leányai, akik vállalták a feladatot, kiálltak, és ha kellett az életüket is áldozták azért, hogy megmaradjunk. Mi, magyarok, ünnepeinken összegyűlünk, és megemlékezünk róluk. És ha kell, követjük a példájukat. Ma ismét azokra a testvéreinkre emlékezünk, akik vérükkel írták be a magyar nemzet nevét az emberiség szabadságának aranykönyvébe.

Aki ma tisztelettel emlékezik rájuk, az a magyarság lelkiismerete. Magyarországot talpra kell állítanunk. Magyarország újjáépítésében minden olyan erőnek össze kell fogni, akinek van lelkiismerete. Cselekednünk kell.

Közös szégyenünk, hogy az úgynevezett rendszerváltás után 22 évvel még azért küzdünk, hogy a magyar hazafiakat meggyilkoltató hazaárulók elnyerjék méltó büntetésüket. Nem a bosszúvágy, hanem a lelkiismeretünk miatt. Erre kötelez minket szüleink, nagyszüleink szenvedése, akik átélték az elnyomó rendszer minden megnyomorító voltát. Aki nem szenvedte el, az az ő generációjukon keresztül beleszületett abba, aminek a mocska még most is itt van körülöttünk. Ezt mossuk le a nemzetünkről, és mindenki a saját szintjén, a saját közösségében, lakóhelyén, munkahelyén, mindig emelje fel a hangját: a magyarság nem lábtörlő, hanem egy büszke nemzet.

Hát érezzük át ’56 szellemiségét, értsük meg a hősök tetteit, mert értünk is harcoltak.

’56-nak az az üzenete, hogy a szabadságért, az igazságért, az emberi méltóságért akkor is harcolni kell, ha nincs remény. ’56-ban nem volt remény, és mégis kimentek az utcára. A magyar nép, a pesti srácok példát mutattak. A világ legerősebb hadseregével vették fel a harcot remény és fegyverek nélkül. A szabadságért folytatott küzdelmük még nem ért véget. A gyilkosok ivadékai és elvtársaik ma is itt vannak. Magyar zászlót lobogtatnak, de nem tisztelik nemzeti jelképeinket. A többség hangjának mondják magukat, de soha nem állnak ki nemzetünk érdekében. A szabadságról beszélnek, de csak a saját szabadságukat és uralmukat féltik tőlünk.

De most van remény!

Többé nem hagyjuk, hogy magyar hazafiakat Magyarországon bebörtönözzenek, megnyomorítsanak, vagy megöljenek. S mondjuk ki: akik ezekben részt vettek, azok gyilkosok és hazaárulók.

Magyarország soha nem lesz az övék!

Magyar Turán Szövetség