Bíró András hosszas szervezése eredményeképpen a magyar kutatócsoport 2011. március 10 és 26 közötti időszakra meghívást kapott Nursan Alimbay igazgató úrtól Alma-Atába. A meghívás célja a különböző történeti korokból származó embertani maradványok számbavétele, katalogizálása, a későbbi kutatásokhoz szükséges szakmai feltételek megteremtése és az antropológiai kutatás megkezdése volt. A magyar antropológus csapatot Bíró András, Évinger Sándor és Bernert Zsolt alkotta.

Kazakisztáni tartózkodásunkat hatalmas várakozás, kíváncsiság és szeretet övezte. Megérkezésünk első percétől a repülőgép visszaindulásáig minden egyes pillanatunkat a sajtó (tévétársaságok egész sorával), a kazak régész és történész szakma, de legfőképpen a kazakisztáni Madiar törzs tagjainak érdeklődése és figyelmessége kísérte végig. Talán kissé pátoszosnak tűnhet, de néhány nap elteltével már igazi családtagnak éreztük magunkat. A messze földön híres kazak vendéglátáson is túlmutató testvéri szeretetet magyarságunk és – valószínűleg – a Kurultáj révén ”érdemeltük ki”. A végeláthatatlan vendégeskedések között – amelyeket nem illett és nem is lehetett visszautasítani – olykor úgy éreztük, alig marad időnk a múzeumi tudományos munkákra.
Itthon végül számba vettük, mit sikerült intéznünk: lássuk időrendben és címszavakban!

Olykor már igazi családtagnak éreztük magunkat

1. A teljes kazak média beszámolt a magyarokkal karöltve kezdődő értékes történeti antropológiai kutatások megindulásáról; a jó reklám a mai világban fontos része minden tudományos munkának. Nem panaszkodhattunk, az első médiaszereplések másnapjától az utcán, boltban, étteremben sorra köszöntek mindazok, akik felismertek a tévéből. Sajnálatos módon, Magyarországon ennek a nagyszabású és értékes leletekkel dolgozó kutatási projektnek (mint ahogy Bíró András korábbi kazakisztáni kutatásainak vagy éppen a Kurultaj rendezvényeknek is) szinte teljes az elhallgatása.

2. Sikerült a 2008-as és 2010-es Nagy Kurultáj fotókiállítást méltó módon beharangozni és a megnyitót rendben lebonyolítani. Ebben Aybek Nakipov, a Nagy Sztyepp alapítvány elnöke (a Madiar törzs Alma-Atában élő egyik vezetője) érdemei kiemelkedőek. A mintegy 150 fotó remekül visszaadta a Kurultáj eszmeiségét és hangulatát. Mint megtudtuk, Kazakisztán éppen egy saját szervezésű Kurultáj megrendezésére készül.

Bíró András rendkívül sikeres előadást tartott a magyar őstörténetről

3. Bíró András rendkívül sikeres előadást tartott a magyar őstörténetről és a kazak pusztáktól hazánkig húzódó térség népeinek rokonságáról. Andrást ennek folyományaként – de természetesen nem csupán e nagy visszhangot kapott előadásért, hanem az általa eddig elvégzett, kazakisztáni érintettségű nívós és fontos kutatómunkáknak köszönhetően – a legmagasabb Kazak Tudományos Tanács Tagjává jelölték. A kazak tudományos tanács szerint ez a tisztség fontos bázisa lehet a későbbi közös kutatásoknak és szakemberképzésnek is.

4. Felkértek bennünket az egyik legismertebb XVIII. századi (Dzsingiszida) Kazak kán – Abül Hair feltételezett csontmaradványainak antropológiai vizsgálatára. A maradványokat, érkezésünk hírére, 2000 km távolságról hoztak Alma-Atába a Nyugat Kazakisztáni Aktöbéből. Az előzetes antropológiai vizsgálatokat elvégeztük.

Szkíta, hun és a türk csontokat vizsgáltunk

5. Három fontos történeti korszak: a szkíta, a hun és a türk periódusba tartozó koponyákat és egyéb csontokat vizsgáltunk Alma-Ata Központi Állami Múzeumában. Összesen mintegy harminc egyént. A szkítakori Kul-Töbe lelőhely kurgánjainak vizsgálata különösen érdekesnek tűnik, mert a mesterséges koponyatorzítás nálunk is ismert formáit is megfigyelhettük több esetben. Viszont a Kárpát-medencében a koponyatorzítás a korai szkítakorban még ismeretlen volt, csak a szarmatákkal, és főleg a hunokkal és a hunoknak alávetett germán törzsekkel terjed el több száz évvel később.

6. Tiszteletünk jeléül felkerestük Mándoki István turkológus-nyelvész sírját az Alma-Atában található Kensay temetőben. Mándoki István volt az utolsó jól képzett, szinte egész Közép-Ázsiát bejáró, a közép–ázsiai török nyelvek jó néhányát (kazak,kirgiz,üzbég) magas szinten beszélő, és a forrásokat a helyszínen kutató magyar turkológus. Sajnos korai (gyanús körülmények között bekövetkezett) halálával megszakadtak a magyar nyelv türk eredetét és kapcsolatait tisztázni próbáló nyelvészeti kutatások.

Mándoki István turkológus-nyelvész sírjánál

7. A „Naurusz”, a kazak „Új év”– amelyet a tavaszi napfordulókor, március 22-én tartanak – a természet megújulásának, a tavasznak az ősi ünnepe. Gyökerei a távoli perzsa-szkíta hagyományokhoz nyúlnak vissza. A tavasz ünnepet aktív pihenéssel töltöttük: Babakumar Khinayat, a Központi Állai Múzeum egyik etnográfusa vezetésével sasokkal vadászó hagyományőrzőkhöz látogattunk a Hétfolyó-vidéki (Zsetiszu) Nura-falu környékére. A sasosok (kazakul: bürkützsik) éppen spanyol filmesekkel dolgoztak. A filmeseket András, aki kazakul és spanyolul is folyékonyan beszél, még ellátta néhány hasznos tanáccsal, mert a kazak tolmácsuk hely- és nyelvismeret hiányában ezt nem tudta megtenni. A nap második felében Kazakisztán egyik Alma-Atához relatíve közel eső, méltán híres Nemzeti Parkjába, a Charin-kanyonhoz látogattunk el. Nem bántuk meg, lélegzetelállító látványban volt részünk!

8. Nagy örömünkre szolgált, hogy ellátogathattunk Krym Altynbekov, Kazakisztán leghíresebb restaurátora műhelyébe. Krym bácsi és lányai odaadó lelkesedéssel avattak be minket a műtárgy helyreállítás néhány lépésébe, miközben megcsodálhattuk – többek között – a bereli kurgán egyik eltemetett és feldíszített lovának teljes alakos, valós méretű rekonstrukcióját. Külön szerencsésen alakult, hogy a lovakért rajongó, és velük szakmai szinten foglalkozó, kazakisztáni tartózkodásunk alatt mindenben a segítségünkre lévő Zhanibek Irgebayev barátunk is ott lehetett velünk a laboratóriumban, és ő is részese lehetett ennek a nem mindennapi élménynek.

Krym Altynbekov műhelyében

9. A meghívásokat zsírpárnáink gyarapítása mellett nyelvtanulásra is felhasználtuk. Tovább bővítettük a magyar és kazak közös szavak, tájnevek, és a nyelvi logikai egyezések egyébként is hosszú listáját. Ideje lenne, ha ezt a nyelvész szakemberek is szívügyüknek tekintenék, mert az alapszókincs nagyszámú egyezésének (szisztematikus) tudományos igényű vizsgálata kulcs lehet nyelvünk eredetének jobb megismeréséhez, megfejtéséhez.

Életre szóló élményekkel feltöltődve érkeztünk haza, ahol folytatjuk a tudományos munkát és várjuk a visszatérés lehetőségét Kazakisztánba !
Sau bolinyz (viszont látásra)- ahogy kazak testvéreink mondják!

Bernert Zsolt és Évinger Sándor – antropológusok (MTTM- Embertani Tár)